Általános helyzet:
-
- a magyarok 29%-a beszél anyanyelvén kívül legalább egy másik nyelven (Eurobarometer 2005)
-
- ugyanez az arány a hollandoknál 91%, a svédeknél 89%, a dánoknál 88%
-
- külföldiekkel végzett munkához vagy üzleti kapcsolatokhoz elengedhetetlen a használható nyelvtudás,
-
- a mai magyar álláspiacon elvárás a középfokú feletti angoltudás (forrás).
A fő problémák:
-
- a porosz alapú iskolarendszerekben – így a magyarban is – lexikális tudást próbálnak átadni, és azt kérik számon; a tanár „leadja” az anyagot
-
- a nyelvtanításban hiába „adja le” a tanár az anyagot, abból önmagában nem lesz kommunikációs képesség (felméréseink szerint csupán a tanulók 20-25%-a ér el így eredményt)
-
- a tanulók erről így beszélnek: „tanítottak angolul, de nem tanultam meg”
-
- népszámlálási adatok szerint Magyarországon 1990 és 2001 között mindössze 10%-kal emelkedett az idegen nyelvet beszélők száma (ezzel a sebességgel a svédeket 60 év alatt tudnánk csak behozni)
-
- az iskolánkba érkező tanulók 90%-a már tanult angolul (kétharmaduk több évet is), mégsem érték el az angoltanulással kapcsolatos céljukat
-
- meglévő tudásuk és a megszerzésével töltött idő összevetéséből kiderült, hogy mostanáig mindegyikük átlagosan 185.000 Ft-ot úgy fordított angoltanulásra, hogy abból nem lett tudás.
Milyen konkrét hiányosságokról számolnak be?
-
- nem beszélnek folyamatosan és könnyedén angolul,
-
- elfelejtik a tanult szavakat,
-
- bizonytalanok az angol kiejtésben,
-
- az órákon túl sokat foglalkoztak nyelvtannal a beszéd rovására,
-
- nem mernek megszólalni angolul,
-
- rosszul értik az angol anyanyelvűeket,
-
- nem értik a tanult nyelvtant, például az igeidőket,
-
- nem tudják használni a tanult nyelvtant, pl. a műveltetést,
-
- magyaros mondatszerkezetekben beszélnek,
-
- fejben fordítanak (nem tanultak meg angolul gondolkodni).
